Kicsi fiam következő hónapban lesz 2,5 (de már mindenkinek azt hazudom, hogy annyi, mert nem tudom hirtelen és feleslegesen ki matekozni hány hónapos, úgysem tudja a kérdező hogy akkor most mennyi idős is a poronty). Szóval, lépten nyomon az első kérdése ismerősnek, idegennek, idősnek, fiatalnak, hogy „minek az a cumi?” és hogy „még mindig van pelus?”
Cumi kérdés:
Igen, sajnos folyton a szájában van a cumi, ritkán merül bele valamibe és felejti el, de ha eszébe jut azonnal és kétségbeesetten keresi hova is tette. Az én trükköm, hogy ami van, van, újat nem kap. Ha elkopik, tönkremegy kukába dobjuk, majdcsak elfogynak és akkor nincs mit tenni, le kell szokni róla. Ha beszélgetünk vegye ki. Igen, tudom az én hibám, minek adtam, minek hagytam stb. Már kezd rájönni, hogy „ciki”, főleg ha cumi nélküli gyermekkel találkozik (leginkább, ha kislánnyal, mégis csak be kell vetni a vonzóbbik mosolyt), gyorsan kiveszi és a háta mögé dugja, hogy „nincs cumi” és csábosan vigyorog.
Sok trükköt olvastam a neten, vannak egész elvetemültek is, mint például, hogy elültetik a kertben a cumit…nem is értem…ha az alma magból almafa lesz, a cumiból miért nem lesz cumifa?
Pelenka kérdés:
Nem hajlandó, tehát még nem érett meg rá. Próbáltam már, hogy együtt menjünk, levettem róla, alsógatyó, biliről szóló mesék stb. nem érdekli és kész. Higgyék el kedves kérdezgetők, én lennék a legboldogabb, ha nem kéne pelenkát vásárolnom. A legmeglepőbb kérdés az volt, hogy "milyen pelenkát használtok?" hirtelen, csak arra tudtam gondolni, hogy "miért, neked is kell?", de csak annyit tudtam válaszolni, hogy én már rég leszoktam, a gyermek pedig L.
Ha eljön a cumi és a pelenka mentes élet elmesélem, hogy sikerült, de addig borzasztó sok erőt kell gyűjtenem, hogy egyes anyukákat, nagymamákat, akik veszik a bátorságot, hogy kiveszik a gyerek szájából a cumit, ne küldjek el egy jobb helyre ;)
